2011. július 25., hétfő

Brent Weeks: Az árnyékvilág peremén


"Kylar leszámolt orgyilkos életével. Az Istenkirály hatalomátvétele után a mestere, Durzo, és legjobb barátja, Logan halottak. Kylar új életet kezd: egy új városban, új barátokkal, új hivatással. Új életével új titkok kerülnek napvilágra és régi ismerősök keresik fel Kylart. A sok új rejtély közül csak egy, hogy Logan talán életben van. Kylart fájdalmas választások elé állítják: örökre kilép az árnyak közül, és békében él új családjával, vagy kockára tesz mindent, hogy végrehajtson egy utolsó, nagy megbízatást?"

Ha még nem olvastad az első részt(azonnal bepótolni!),akkor neked lehet,hogy pár helyen spoileres lesz!

Ez a könyv volt az,amit aminek a megjelenését a nyár elején a legjobban vártam,és a megjelenés után rögtön megvettem,de valamiért csak most került rá sor.Öreg hiba.

Az első résztől oda voltam meg vissza,csak sajnos az elolvasása után álltam neki blogot vezetni, így nem született róla bejegyzés.Ezek az általános dolgok arra is vonatkoznak.
Teljesen beleszerelmesedtem a stílusába,a szereplőkbe, a velük való kegyetlen bánásmódba - akkor még ártatlan voltam,nem ismertem Martint - amitől az egész olyan valósághű lett annak ellenére,hogy ez egy fantasy.Nem találjuk meg benne feltűnően ezeket az elemeket,inkább a mindennapi élet velejárójaként.Az emberek közül vannak szerethető figurák,vannak akiket legszívesebben megfolytanánk,és vannak akik igen kíváncsivá teszik az embert.

Mivel az első részt még valamikor decemberben olvastam,pár dologra már nem emlékeztem,ezért az elején kétségbe voltam esve,mert csomó dolgot nem tudtam hova tenni és nem nagyon értettem,hogy mit olvasok.Szerencsére pár fejezet után a dolgok nagy része visszajött,ami meg nem az meg a későbbiekben.
A történet szempontjából nézve nagyon izgalmas és fordulatos,tele meglepetésekkel,elgondolkodtató és "mindjárt a falhoz vágom hogy lehet ilyet tenni velük" pillanatokkal.Nem jellemző rá a második részek ellaposodása.Mivel itt már sokkal nagyobb teret járunk be,ezért kapunk egy kis térképet a könyv elején(mindig is szerettem a kis térképeket a könyvekben)ami nekem például elég nagy segítség volt.


Jó pár új szereplő mellett jobban megismerjük a régieket is.
Kylart,mint a fő kedvencet az elején furcsálltam.Lehet,hogy azért mert túlzottan maga mögött akarta hagyni a múltját,és átlagos akart lenni.Nem szerettem azt a szenvedő énjét.Az tény és való,hogy a "bérgyilkos civilben és kötényben" részek miatt jobban megismerhetjük Kylart magát,nem csak az érzelmeit elnyomó profit,és kiderül róla,hogy valójában nagyon vicces,és hogy ugyanúgy nem érti a nőket mint a többi férfi,és ez neki is sok gondot okoz.Ennek ellenére sokkal jobban éreztem magam amikor újra Éjangyal lett.Nagyon sok fejlődésen megy át,nem csak az erejét tekintve,hanem a személyiségét is.Sokkal emberségesebb lett,munka közben is már nem az a hideg profi aki volt - elég sok hibát is ejt közben,amiért tuti,hogy Durzotól kapna pár tockost. Abszolút kedvenc.

Vi-re már az első részben is felfigyeltem,és lám belőle is többet kapunk.A munkája miatt nagyon sok mindent fel kellett adnia,és ez meg is látszik rajta.Nem könnyű egy női bérgyilkosnak,neki minden lehetséges adottságát be kell vetnie a siker és az életben maradás érdekében.A gyerekkora nem volt egy leányálom,már fiatal korában megerőszakolták,és azóta is kihasználják,és ő maga is tárgyként tekint a testére.Az egyetlen személyes "tere" a haja(pont mint Sámson),ami talán az utolsó kapaszkodója.Ő is sokat változik a történet során,és megesik vele az,amire én számítottam,de ő nem.Sikerült megkedvelnem a hülyeségei ellenére,és kíváncsi leszek a sorsára.

A többi szereplőről csak pár szót ejtek,mert már így is hosszú lesz a post.Az Istenkirály elég beteg és kegyetlen ahhoz,hogy jó főgonosz legyen.Logan kedves a szívemnek,talán ő az egyetlen aki még erkölcsileg tiszta(vagy nem?).Elene-t most sem sikerült megszeretnem.Mea néni a perverz öreglány :D Mama K esze és eleganciája még mindig lenyűgöz. Dorian-t és a csipet csapatát nem igazán tudom hova tenni,csak az újabb káosz faktorokhoz.Kaldrosa detto.Arial még tartogat meglepetéseket,Uly szintúgy. Durzo,hiányzol :(

A borító szerencsére az eredeti maradt - ami persze a legszebb,főleg a harmadiké - de azért a spanyol verzió is jó lett.(katt,és nagyobb lesz)


Brent Weeks amúgy nekiállt egy másik sorozatnak is,az első rész címe The Black Prism.Ha jól tudom szintén ebben a világban játszódik,és elég ígéretesnek látszik.Ezek mellett megírta Durzo előéletét is - Perfect Shadow - ami szintén érdekel,és remélem,hogy majd eljut hozzánk is.
Az árnyakon túl decemberre várható a tervek szerint -megvan a tökéletes karácsonyi ajándék Bobónak.Amúgy az első is karácsonyi ajándék- de én már most nagyon várom.

5/5

Eredeti cím: Shadow's Edge
Fordító: Gazdag Tímea
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2011
Hossz: 646 oldal

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése